A Bayer története

A Bayer egy több mint 140 éves múlttal rendelkező, a világ több mint 150 országában jelen lévő vegyipari konszern.

Az alapítók

 
Friedrich Bayer
Friedrich Bayer (1825-1880)

Friedrich Bayer 1825-ben született Barmen-Wichlinghausenben a mai Wuppertal egyik kerületében egy selyemipari munkás fiaként. 14 évesen gyakornok lett a Wesenfeld und Co. vegyipari kereskedő cégnél. A gyakornokság alatt szerzi meg a festékipari alapismereteket és ez idő alatt szembesül az üzletág problémáival is. 20 évesen már természetes festékekkel kereskedik. 3 évvel később megalapítja első saját cégét.

Az általa forgalmazott természetes festékalapanyagokat kezdetben fából vonták ki. A magas minőségnek köszönhetően erős volt a kereslet és Friedrich Bayer élénk kereskedelmet bonyolíthatott európai fővárosokban mint London, Brüsszel vagy Szentpétervár, de még a nagyon távoli New Yorkba is szállított. A szervetlen kémia felfedezése a festékgyártó iparban és a piacban rejlő pontenciál arra késztette, hogy még tovább bővítse a kínálatot. A Bayer által importált első mesterséges festékek sokkal tisztábbak és fényesebbek voltak, mint a természetes festékek. Ekkor kezd el jövőbeni üzlettársával Johann Friedrich Weskott-tal újabb mesterséges festékek előállításával kísérletezni.

Kísérleteik eredményeképpen sikerül előállítaniuk olyan festékeket, amelyeknek a minősége sokkal jobb, mint az első generációs festékeké.

Ez a sikeres együttműködés Bayer és Wescott között vezetett el egy kis gyártóüzem megalapításához. Ebből a kis üzemből alakult a Bayer AG, amelyet 1863. augusztus 1-én regisztráltak a cégjegyzékbe „Friedr. Bayer et comp.” néven.

További anilin, fuchsine és alizarin alapú festékeket fejlesztettek és ezekre támaszkodva nagymértékben növelték a gyártókapacitást a kialakult gazdasági helyzet ellenére. Amikor Friedrich Bayer 1880-ban, 55 éves korában meghalt, egy virágzó családi vállalkozást hagyott hátra.

 
Johann Friedrich Weskott
Johann Friedrich Weskott (1821-1876)

Johann Friedrich Weskott 1821-ben született Barmen – Wuppertal egyik kerülete – egyik legrégebbi családjában, apja Engelbert Weskott kelmefestő volt. 16 évesen a családi hagyományt követve kitanulja a kelmefestő mesterséget. Néhány éven belül saját üzletet indít és jó minőségű termékei révén hamarosan pénzügyileg is teljesen függetlenné válik.

Mielőtt 1863-ban Friedrich Bayer-rel közösen alapítanának vállalatot, Weskott üzemében közösen kísérleteznek mesterséges festékekkel és festékalapanyagokkal. Weskott ekkor még természetes festékeket gyárt, de ezeket hamarosan felváltja az anilin, fuchsin és az alirazin. Ezekkel a szintetikus festékanyagokkal kezdődött a Bayer csoport üzleti sikertörténete.

1867-ben már 50 alkalmazottal dolgozik a cég, amelyben Weskott a gyártásért felel, míg Bayer az üzleti oldalért volt felelős.

Johann Friedrich Weskott 1876-ban, 55 éves korában halt meg krónikus tüdőproblémájának következtében.

A két alapító fiai és mostohafiai virágzó vállalkozást örököltek, amelyet 1881-ben - Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co. - néven a tőzsdére vittek, így teremtve meg a további növekedés pénzügyi alapjait.

A vállalat, alapítás óta tartó folyamatos növekedésének legjobb példája az alkalmazottak száma volt. 1863-ban még csak három, 1881-ben már több mint 300 ember dolgozott a Bayernél.

 

Terjeszkedés és a gyógyszergyártás kezdete

 
Első alirazin gyár Elberfeldben 1878.
Első alirazin gyár Elberfeldben 1878.
Munkások a fuchsin gyárban Barmenben 1867.
Munkások a fuchsin gyárban Barmenben 1867.

1881-től 1914-ig tartó időszak a Bayer életében az igazi nagyvállalattá válás, a nemzetközi terjeszkedés és az új üzleti területeken (pl. gyógyszergyártás) való megjelenés korszaka volt, a festékgyártás mint legfontosabb üzletág megtartása mellett. Az elsődleges szempont a Bayer számára a kutatás és fejlesztési kapacitás növelése. Ezért 1878-ban Wuppertal-Elberfeldben felépítik az első tudományos laboratóriumot, amely 1878-tól 1912-ig a Bayer központja is volt.

A további üzleti növekedés mozgatórugója a nemzetközi értékesítési hálózat kiépítése volt. A Bayer már korábban is több országba szállított festékeket és alapanyagokat. 1913-ban már Oroszországban, Franciaországban, Belgiumban, Angliában és az Egyesült Államokban is voltak leányvállalatai a Bayernek és a teljes bevétel 80%-a származott exportból. Ebben az időben már 10.000 alkalmazottja van a Bayernek és ebből közel 1.000 Németországon kívül dolgozik.

Ahogy telt az idő, a korábbi gyártelepet Wuppertal-Elberfeldben fokozatosan kinőtte a cég. Ezért 1891-ben a Bayer megvette a Dr. Carl Leverkus & Sons alirazin gyárát Észak-Kölnben majd folyamatosan vásárolta fel a környező területeket. A Bayer 1895-től szisztematikusan építette fel és bővítette a leverkuseni telephelyet Carl Duisberg tervei alapján. 1912-ben Leverkusen lett a Bayer központja.

 
Carl Duisberg (1861-1935)
Carl Duisberg (1861-1935)

Carl Duisberg 1861-ben született Barmenben és úgy tűnt, hogy a nagyapja által alapított szalaggyártó üzemet fogja vezetni. Ezt a tervet az első kémiaóra húzta keresztül, ekkor határozta el, hogy kémikus lesz, apja akarata ellenére.

A középiskola elvégzése után egy egyéves vegyészeti továbbképző programon vett részt egy kereskedelmi iskolában, amit 8 hónap alatt végzett el. Ezután Göttingenben kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd Jena-ban szerezte meg a doktori címet.

1883-ban jelentkezik a Bayerhez, ahol Carl Rumpff az igazgató tanács akkori elnöke rögtön felfigyel rá és egy határozott idejű szerződést ajánl neki. Ugyanebben az időben két másik tehetséges vegyész, Oskar Hinsberg és Martin Herzberg is a Bayerhez kerül. A három vegyész nagyon fontos szerepet töltött be a vállalat fejlődésében. Nagyon sok újítás és fejlesztés kötődik a nevükhöz a festék- illetve a gyógyszerüzletágban. Hinsberg nevéhez fűződik a Bayer első gyógyszerének, a phenacetinnek a kifejlesztése.

Carl Duisberg folyamatosan halad előre a ranglétrán, 1900-ban a Bayer Igazgató Tanácsának a tagja. 1912 és 1925 között ő vezeti a Bayer Csoportot. Carl Duisberg központi figura a Bayer és a német gyógyszer- illetve vegyipar történetében. Az ő vezetésével válik globális vállalattá a Bayer. Karrierjének legfontosabb mérföldköve a leverkuseni gyártelep megtervezése, felépítése és fejlesztése.

Nemcsak kiváló üzletember volt, mindig odafigyelt az alkalmazottakra is. Ő vezette be a napi 9 órás munkaidőt és számtalan formában próbálta javítani a Bayernél dolgozók életkörülményeit.

 
Felix Hoffmann (1868-1946)
Felix Hoffmann (1868-1946)

Felix Hoffmann 1868-ban egy nagyiparos fiaként született. Iskolái elvégzése után gyógyszerészként kezdett dolgozni. Elbűvöli a munka, ezért úgy dönt, hogy szélesíti az ismereteit és vegyészetet kezd tanulni Münchenben. 1893-ban megszerzi a doktori címet. 1894-ben vegyészként kezd dolgozni a Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co.-nál.

Felix Hoffmann 1897. augusztus 10-én bekerült a gyógyszertörténelembe, ezen a napon sikerült előállítania vegytiszta és stabil formában acetil-szalicilsavat. Sok vizsgálatot végeztek a hatóanyaggal és megállapították, hogy fájdalomcsillapító-, lázcsökkentő- és gyulladáscsökkentő hatású. Az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszert 1899-ben dobta piacra a Bayer, Aspirin néven. Ez egy 107 éve tartó sikertörténet kezdete.

 
Aspirin
Aspirin

Pár évvel a felfedezés után Felix Hoffmann a gyógyszerüzletág marketingvezetője, majd két évvel később a gyógyszerüzletág vezetője lett. Amikor 1928-ban nyugdíjba ment, az Aspirin már világszerte sikeres, felfedezője mégis ismeretlen maradt a nemzetközi nyilvánosság számára. 1946-ban bekövetkezett haláláig visszavonultan élt Svájcban.

 

Az I.G. Farbenindustrie AG születése

 

Az I. Világháború következtében megállt a dinamikus fejlődés, a Bayer elvesztette festék és gyógyszerpiacainak nagy részét. A háború alatt robbanóanyagokat és vegyifegyvereket gyártott és 1917-ben megnyitotta Wuppertal és Leverkusen után a harmadik gyártótelepét Dormagenben. A veszteségi listán szerepelt az orosz leányvállalat, amit a Forradalom után államosítottak. Az Egyesült Államokban a vagyontárgyakat - beleértve a szabadalmakat és márkaneveket is – elkobozták és elárverezték.

A nehéz gazdasági helyzetet a menedzsment és az alkalmazottak közös munkája révén élte túl a cég.

A Bayer, a BASF és az AGFA között már 1905 óta fennállt bizonyos érdekközösség, ami az I. Világháború alatt még szorosabbá vált.

A ’20-as évek közepére Németországban a gazdaság elkezdett stabilizálódni, de ekkor világossá vált, hogy a német festékipar képtelen visszaszerezni korábbi világpiaci pozícióit. Hogy megőrizzék versenyképességüket és növeljék az új piacokhoz való hozzáférést, az előbb említett érdekközösségbe tartozó cégek 1925-ben úgy döntöttek, hogy egy közös cégben, az I. G. Farbenindustrie AG-ban egyesítik erőiket. Tovább folyt a munka a gyártelepeken, Leverkusen maradt az új vállalat gyógyszerüzletágának értékesítési központja és az I.G Farbenindusrtie AG gyógyszerein a Bayer logót használták védjegyként.

Ebben az időben Leverkusenben tovább nőtt az alapvető vegyipari anyagok előállítása és a legnagyobb festékalapanyagokat gyártó üzem is itt épült fel. Ebben az időben a modern polimer vegyészet állt a kutatások középpontjában. 1937-ben Otto Bayer felfedezte a poliuretán-t, ezt a mai napig széles körben használt, rendkívül sokoldalú anyagot.

Wuppertal-Elberfeldben is sikerrel folytatódtak a kutatások. Gerhard Domagk felfedezte a szulfonamidok terápiás hatását, amiért 1939-ben Nobel díjat kapott. A nagy gazdasági válság az I.G.-t sem kímélte. A termelés drasztikusan csökkent és 1932-ben a korábbi 12.450 ember helyett, már csak 9.800 embert foglalkoztatott.

A II. Világháború kitörésekor az I.G.-t „beolvasztották” a német hadiiparba, ennek 1945. április 14-én az amerikai erők megérkezése vetett véget és a terület angol fennhatóság alá került.

 
Gerhard Domagk (1895-1964)
Gerhard Domagk (1895-1964)

Gerhard Domagk 1895-ben született egy tanár fiaként. 20 évesen az I. Világháború alatt szembesült a gyógyszerek korlátaival. Ebben az időben a betegek gyakran váltak az egyébként sikeres operációt követő fertőzés (pl. az üszkösödés) áldozatává. Az ebben az időben használt fertőtlenítő szerek összetevői – a klóros víz és karbolsav – nem voltak elég hosszú hatásúak, hogy felvegyék a harcot az ilyen fertőzésekkel szemben.

1914-ben végezte el a középiskolát, majd kieli egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait. A háború kitörése miatt csak 1921-ben doktorált, majd 1924-ben szerezte meg a PhD fokozatot. 1927-ben hívta prof. Heinrich Hoerlein Elberfeldbe, mert felkeltette az érdeklődését Domagk PhD dolgozata.

1932-ben, amikor folyik a kutatás a vegyi úton előállított gyógyszerekért, amelyek fel tudják venni a harcot bakteriális fertőzések ellen, Domagk rábukkan egy hatóanyagra, amelynek 10%-os koncenrtátumát hamarosan Zephirol néven piacra dobták. A Zephirol-t intenzív antibakteriális hatása és jó tolerálhatósága alapvető és univerzálisan felhasználható bőrfertőtlenítővé tette és a mai napig is használják kéz- és műszerfertőtlenítésre.

Felbátorodva a sikeren, hogy a testen kívül sikerült elpusztítani a kórokozókat, Domagk elkezdte kutatni a korokozók testen belüli elpusztításának lehetőségeit. A kutatás eredménye a D 4145. számú hatóanyag, amely ígéretes eredményeket mutatott a Strepptococcus fertőzések kezelésében. Két év további kutató- és fejlesztőmunka után sikerült egy nagyon hatékony hatóanyagot előállítani, amelyet 1935-ben Prontosil néven hoztak forgalomba. A gyógyszer piacra dobása után élesen csökkent az agyhártya-gyulladás, a gyermekágyi láz és a tüdőgyulladás okozta halálozások száma. Elsősorban a Prontosil felfedezése miatt 1939-ben Gerhard Domagk Nobel-díjat kapott.

Domagk ezek után is folytatta a munkát és a tubercolosis ellen vette fel a harcot. 1964. április 24-én halt meg szívproblémák következtében.

 

Újrakezdés a semmiből

 
Ulrich Haberland (1900-1961)
Ulrich Haberland (1900-1961)

A II. Világháború után a Szövetséges Erők mindent lefoglaltak és a vagyontárgyak a háborús jóvátétel részét képezték. Közben az angolok Ulrich Haberlandot – aki 1943 óta vezette az Alsó Rajna-vidéki gyártelepet – a pozíciójában hagyták és később megengedték neki, hogy újraindítsák a termelést és alapvető vegyipari termékekkel lássák el a lakosságot.

Következő években Haberland azon dolgozott, hogy új és versenyképes vállalatot építsen. A Szövetséges Erők elhatározták, hogy felosztják az I. G. Farbenindustrie AG-t, végül 12 önálló vállalatot hoznak létre.

Ezek egyike volt a Farbenfabriken Bayer AG, amelyet 1951. december 19-én újra megalapítottak. Leverkusen, Dormagen, Elberfeld és Uerdingen az új vállalathoz tartozott és 1952-ben az újonnan megalapított AGFA is – mint leányvállalat - a Bayer része lett.

Ebben az időben Ulrich Haberland az igazgató tanács elnöke. Soha nem látott összegeket fordított kutatás-fejlesztésre. Nem sokkal később olyan termékek hozták a forgalom felét, amelyek az újjászervezés előtt nem is léteztek.

Rohamosan fejlődött a poliuretán kutatás, új festékanyagok és új növényvédő szerek kerültek ki a laboratóriumokból. A gyógyszerkutatók sem tétlenkedtek, új kardiovasculáris gyógyszereket, a bőr gombás megbetegedéseit gyógyító szereket, illetve széles spektrumú antibiotikumokat fejlesztettek ki.

 
Kurt Hansen (1910-2002)
Kurt Hansen (1910-2002)

1957-ben a Bayer egyesült a BP németországi leányvállalatával és közös céget hozott létre, így fontos szereplővé lett a petrolkémia területén is. Haberland 1961-ben bekövetkezett halálakor a Bayer ismét multinacionális cég volt, több mint 58.000 alkalmazottal 133 országban, és az éves forgalom elérte a 2.8 milliárd márkát.

1961-ben Kurt Hansen vette át a vezetést, akit Haberland már korán utódjának választott. Folytatva az elődje által elkezdett munkát, a Bayer – fennálásának 100. évfodulóján – 1963-ban már 80.000 embert foglalkoztatott és 4.7 milliárd márka forgalmat ért el.

1964-ben európa két legnagyobb fotóipari cégének egyesüléséből megszületett az AGFA-Gevaert AG.

Kurt Hansen 1971-ben – az 1951-es újraalapítás óta először – átszervezte a vállalatot. A korábbi szervezeti struktúrát leváltva, divíziókba szervezte a Bayert, megteremtve ezzel a továbbfejlődés lehetőségét. 2002-ben 92 éves korában hunyt el.

 

Olajválság és konszolidáció

 
Herbert Grünewald (1921-2002)
Herbert Grünewald (1921-2002)

Noha az első enyhe recesszió Nyugat-Németországban már 1966-ban bekövetkezett, a „gazdasági csodának” csak az 1973-74-es olajválság vetett végérvényesen véget.

Amikor az 1974. évi részvényesi gyűlést követően Herbert Grünewald felváltotta Kurt Hansent az igazgatóság elnökének posztján, a világgazdaság radikális átalakuláson ment keresztül. Mindössze pár hónap alatt az olajalapú kémiai nyersanyagok ára az egekbe szökött. Mindez a Bayerre is kihatott. A válság az 1980-as évek elején ért a csúcspontra a súlyos nemzetközi recesszió beálltával.

A kedvezőtlen gazdasági környezet ellenére a Bayer nemzetközi fronton is terjeszkedni kezdett, elsősorban Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra koncentrálva. A vállalat a Cutter Laboratories Inc. 1974-es, majd a Miles Laboratories Inc. 1978-as megvásárlásával fontos pozíciót szerzett az amerikai gyógyszerpiacon.

A vállalat Németországban is növelte gyártói bázisát: 1973-ban megkezdődött a vállalat ötödik, brunsbütteli telephelyének építése, amely a rákövetkező években egyenletes ütemben bővült.

Ahogy a környezetvédelem az 1970-es években egyre inkább a figyelem középpontjába került, a Bayer is fokozta e téren tett erőfeszítéseit. 1971-ben a Bayer és az Erdölchemie GmbH közös dormageni ipari szennyvíztisztító telepe megkezdte működését. 1980-ban a Bayer bevezette a Bayer Tower Biology biológiai szennyvízkezelési technológiát leverkuseni központjában. A vállalat környezetvédelmi törekvéseinek eredményei a drasztikusan visszaeső kibocsátásban is megmutatkoztak: 1977 és 1987 között a Bayer által termelt szennyvízben található nehézfémek mennyisége 85-99%-kal, a vállalat légszennyezőanyag-kibocsátása pedig 80%-kal csökkent. A Bayer környezetvédelem iránti elkötelezettsége a tőkeráfordításban is tetten érhető volt. 1987-ben a vállalat vezetősége bejelentette, hogy mintegy 3 milliárd német márkát fordít környezetvédelmi célokra a rákövetkező 3-5 évben.

A Bayer kutatás-fejlesztési erőfeszítéseit is fokozta, főként gyógyszerészeti és növényvédelmi téren. 1979-ben megkezdődtek a monheimi mezőgazdasági központ építési munkálatai. A 800 millió márkás beruházás 1988-ban fejeződött be. Még ugyanabban az évben sor került a West Haven-i (Connecticut) gyógyszerkutató központ felavatására.

A Bayer kutatólaboratóriumából ebben az időszakban sorra kerültek ki a sikertermékek, köztük a vérnyomáscsökkentő Adalat® (1975), a Bayer első széles spektrumú, a fluorokinolonok csoportjába tartozó antibiotikuma, a Ciprobay® (1986), valamint a Bayleton® gomba elleni növényvédőszer (1976).

Ezzel egyidőben az értékesítés is jelentős szerkezeti átalakuláson ment keresztül. A Bayer által előállított gyógyszerek, növényvédőszerek, műanyagok és bevonat-alapanyagok eladása az 1970-es években jelentősen megnőtt. Regionális szinten az észak-amerikai és az ázsiai/csendes-óceáni térség eladási adatai az évtized átlagánál sokkal nagyobb ütemben nőttek. 1987-re a Bayer Csoport értékesítésének 78%-a Németországon kívül zajlott, alkalmazottjainak 45%-a pedig külföldi leányvállalatoknál dolgozott.

 
Hermann Josef Strenger
Hermann Josef Strenger (1928-2016)

Az 1984-ben az igazgatóság elnöki székébe kerülő Hermann Josef Strenger irányítása alatt a Bayer 1986-ban megvásárolta a speciális fémek és nagyteljesítményű kerámiák egyik legnagyobb beszállítójának számító Hermann C. Starck GmbH vállalatot.

A Bayer 1988-ban ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. Abban az évben a vállat 40 milliárd német márka körüli forgalmat bonyolított és világszerte 165 000 főnyi munkaerőt foglalkoztatott. Emellett a Bayer AG lett az első német vállalat, amely a Tokiói tőzsdére vitte részvényeit.

Strenger legfontosabb feladata miután átvette a vezetést, a vállalatcsoport további pénzügyi megerősítése volt. Ebben az időben a kutatás-fejlesztésre szánt összeg meghaladja a 3 milliárd márkát, soha azelőtt nem költött erre ennyit a Bayer. Ő szélesíti tovább a környezetvédelmi programot, megteremtve ezzel az új cégfilozófiát, amely egyforma arányban figyel a környezetvédelmi és az üzleti célokra.

 

Átalakulás és globalizáció

 
Manfred Schneider
Manfred Schneider

Az 1990-es években más vállalatokhoz hasonlóan a Bayer is újabb nagy szerkezeti átalakuláson ment keresztül a globalizáció jelentette kihívások következtében.

1989 után a Németországban és Kelet-Európában zajló radikális politikai változások hatására a vállalat egyre nagyobb figyelmet fordított ezekre az ígéretes piacokra. A Bayer már 1992-ben lefektette a kelet-németországi Bitterfeldben található új gyár alapkövét, ahol 1994-ben megkezdődött az Aspirin™ gyártása.

Észak-Amerika jelentősége tovább nőtt a csoport számára. A torontói Polysar Rubber Corporation 1990-es megszerzése az addigi legfontosabb mérföldkövet jelentette a vállalat felvásárlásainak történetében, és a Bayert a világ legnagyobb gumiipari nyersanyag-beszállítójává tette. Amikor az Aspirin™ hatóanyaga, az acetilszalicilsav indikációs köre új javallattal (a trombózis megelőzése) bővült, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1977 után másodszorra is felvette az Aspirint™ a „létfontosságú gyógyszerek” listájára.

Dr. Manfred Schneider irányítása alatt a Bayer 1994-ben felvásárolta a Sterling Winthrop gyógyszer üzletágát, amely fontos mérföldkövet jelentett a vállalat történetében, ugyanis ennek köszönhetően a vállalat végre visszaszerezhette a „Bayer” névhez fűződő jogait az Egyesült Államokban, és 75 év óta először újra a saját neve alatt működhetett Amerikában, és ismét felvehette a Bayer-keresztet a vállalat emblémájába. 1995-ben az egyesült államokbeli Miles Inc. felvette a Bayer Corporation nevet.

Hogy jobban felkészülhessen a jövő kihívásaira, a Bayer európai (wuppertali) és észak-amerikai (West Haven-i) telephelyei mellett egy harmadik gyógyszerkutató központot is létesített, ezúttal Japánban. A japán leányvállalat, a Bayer Yakuhin Ltd. kutatási központját 1995-ben adták át a Kiotó melletti Kansai Science City-ben, teljessé téve a Bayer európai-észak-amerikai-japán gyógyszerkutatói háromszögét. Ezt a rákövetkező években számos innovatív biotechnológiai vállalattal történő együttműködés követte.

1996. június 3-án a Bayer részvényeinek névértékét 50 márkáról 5 márkára csökkentette, majd két évvel később július 1-jén a Bayer AG e részvényeit névérték nélküli részvényekre cserélte.

Az Aspirin™ szabadalmazásának 100. évfordulója alkalmából, március 6-án hivatásos alpinisták a Bayer korábbi leverkuseni központjának toronyépületét becsomagolták és a világ legnagyobb Aspirin dobozává varázsolták. Ezzel a vállalat három rekordot is regisztrált a Guiness Rekordok Könyvében.

Az amerikai Lyondell Chemical Company poliolüzletágának 2000-es felvásárlásával a Bayer a világ legnagyobb poliuretán-alapanyagokat gyártó vállalatává vált.

 

A csoport átszervezése

 
Werner Wenning
Werner Wenning

Az Aventis CropScience 7,25 milliárd eurós vételáron történő 2001-es felvásárlásával pedig világpiaci vezető pozíciót szerzett. December 6-án a vezetőség bejelentette, hogy a vállalat függetlenül működő leányvállalatok megalapítását tervezi egy holdingtársaság irányítása alatt. Az igazgatótanács elhatározta, hogy önálló cégekbe szervezik az üzletágakat és azok, mint a Bayer leányvállalatai működnek a jövőben. A reorganizációt már Werner Wenning fejezte be.

2002. októberben megalakul a Bayer CropScience AG, az első jogilag független Bayer alcsoport.

2003. októberben a Bayer Chemicals AG és a Bayer HealthCare AG alcsoport, valamint a Bayer Technology Services GmbH szolgáltató vállalat a Bayer Csoport átszervezése folytán önálló jogi személyiségre tesz szert. Decemberben a Bayer MaterialScience AG alcsoport, valamint a Bayer Business Services GmbH és a Bayer Industry Services GmbH & Co. OHG szolgáltató vállalatok is követik a példájukat.

2004. januárban a csoport világszerte ismert védjegye, a Bayer-kereszt századik évfordulóját ünnepli. Júniusban a Bayer lesz az első magánszektor partner, amely csatlakozik az ENSZ környezetvédelmi programjához az ifjúsági és környezetvédelmi területeken.

2005. januárban lezárul a Roche fogyasztói egészségügyi üzletágának felvásárlása, aminek köszönhetően a Bayer a vény nélkül kapható gyógyszerek harmadik legnagyobb beszállítójává lép elő. Január 28-án a Lanxess AG kiválik a Bayerből. A Bayer továbbra is ide szervezi ki vegyipari üzletágát és polimerüzletágának egyes részeit. Decemberben a Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság (FDA) engedélyezi a Bayer HealthCare és az Onyx Pharmaceuticals Inc. által közösen kifejlesztett szorafenib hatóanyagot (kereskedelmi nevén Nexavar™-t) az előrehaladott vesesejt-karcinoma kezelésére.

2006. márciusban a Bayer bejelenti, hogy ajánlatott tett a berlini Schering AG felvásárlására. Júliusra a Bayer megvásárolja a Schering vállalat mintegy 191 millió forgalomban lévő részvényének 92,4%-át. Decemberben a Schering AG hivatalosan felveszi a Bayer Schering Pharma AG nevet.

2007. januárban a Bayer Schering Pharma AG rendkívüli részvényesi gyűlésén megszavazzák a maradék kisebbségi részvényesek kiszorítását. A berlini központú Bayer Schering Pharma AG immár a Bayer meglévő Pharmaceuticals üzletágával együtt a Bayer HealthCare alcsoport üzletágaként működik. Januárban a Bayer 4,2 milliárd euróért eladja a Bayer HealthCare diagnosztikai részlegét a müncheni Siemens AG vállalatnak. Márciusban bejelentik a Bayer 04 Leverkusen német Bundesliga-csapat otthonául szolgáló a BayArena stadion korszerűsítését és 30 000 férőhelyesre történő bővítését. Augusztusban a Bayer megrendezi az Egyesült Nemzetek Szövetsége Környezetvédelmi Programjának TUNZA nemzetközi ifjúsági konferenciáját Leverkusenben. Ez az első alkalom, hogy a csúcstalálkozóra Közép-Európában kerül sor. A konferencia alkalmából 85 országból 180 fiatal gyűlik össze a globális környezeti kérdések megvitatására. Újabb századik évfordulós ünnep: szeptemberben kerül sor a Bayer kulturális ügyek osztályának 100. szezonjának megnyitójára. Novemberben elindul az egész vállalatra kiterjedő integrált Bayer Éghajlat Program, amelynek célja a Bayer gyártóüzemei széndioxid-kibocsátásának további csökkentése.

2008. júniusban a Bayer a környezetbarát technológiák kategóriában elnyeri a német iparszövetség (BDI) 2008-as környezetvédelmi díját. Az új oxigén-depolarizált katód technológiának köszönhetően csökkenthetővé válik az áramfogyasztás és a CO2-kibocsátás.  Szeptemberben megtörténik a Bayer Schering Pharma* AG kisebbségi részvényeseinek kiszorítása. Októberben a világ legnagyobb MDI gyára megkezdi működését Sanghajban. Novemberben a Bayer és a Német Rákkutató Központ kétéves kezdeti időtartamra stratégiai kutatási szövetséget köt.

2008-2009 fordulóján a Bayer és a Bayer Schering Pharma* németországi gyógyszerészeti üzletágai egyetlen jogi személyiséggé egyesülnek.

2009. novemberben a Bayer először valósítja meg gyakorlatban a kibocsátásmentes építési koncepcióját a monheimi bölcsőde megnyitásával. Novemberben a Bayer CropScience befejezi az Athenix Corp. amerikai biotechnológiai magánvállalat felvásárlását. Decemberben a Bayer csapata megkapja a German Future Prize díjat egy új véralvadásgátló, a rivaroxaban (Xarelto™) kifejlesztéséért

 

Beruházás a jövőbe

 
Dr. Marijn Dekkers
Dr. Marijn Dekkers

2010. júniusban első alkalommal kerül sor az egészségügyi iparágon belül a kiemelkedő társadalmi projekteket jutalmazó Aspirin Társadalmi Díj kiosztására.

2011. februárban a Bayer „Dream Production” néven kísérleti üzemet létesít Leverkusenben, ahol csúcstechnológiájú műanyagokat állít elő széndioxidból.

2012. márciusban Ausztrália terápiás szerekkel foglalkozó hivatala (TGA) engedélyezi a Bayer Eylea™ nevű szemgyógyszerét, amely az életkorral összefüggő makuláris degeneráció kezelésére szolgál.

A Bayer 2013-ban ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Ebből az alkalommal a vállalat léghajója és évfordulós kiállítása beutazza a világot, a Bayer Angela Merkel német szövetségi kancellárral ünnepel, ünnepi vacsorával vendégeli meg 110 000 dolgozóját és több mint 50 országba viszi el szellemiségét a „A Better Life” (Jobb élet) című évfordulós dallal.

2014. márciusban a Bayer megerősíti onkológiai üzletágát az Algeta felvásárlásával. Októberben megszerzi az amerikai Merck & Co., Inc. fogyasztói egészségvédelmi üzletágát és stratégiai együttműködésbe kezd az sGC modulátorok terén. Novemberben a kínai Dihon Pharmaceutical Group Co., Ltd. felvásárlásával tovább erősödik a vállalat fogyasztói egészségvédelmi üzletága (Bayer Consumer Care), a Bayer HealthCare pedig vezető pozíciót szerez e gyors ütemben fejlődő kulcsfontosságú országban a vény nélkül kapható szerek piacán. Decemberben a Bayer CropScience a DuPont Crop Protection Land Management üzletága amerikai, kanadai, mexikói, ausztráliai és új-zélandi erőforrásainak megszerzésével vezető szerephez jut az ipari növénykezelés terén.

2015. szeptember 1-je óta a MaterialScience a Covestro név alatt működik. A vállalat gazdasági és jogi szempontból teljesen önálló, azonban kezdetben a Bayer AG leányvállalata marad. Október 6-án a Covestro AG a tőzsdére lép.

 
WernerBaumann
Werner Baumann

2016. májusban Werner Baumann kerül a Bayer AG vezérigazgatói posztjára. Baumann 2010 januárja óta az igazgatóság tagja, legutóbbi pozíciójában a stratégia és portfóliókezelés irányításáért volt felelős.

Szeptemberben a Bayer és a Monsanto kötelező érvényű fúziós megállapodást ír alá, amely megteremti a Monsanto felvásárlásának jogi kereteit. A Monsanto részvényesei a decemberi rendkívüli részvényesi gyűlésen a fúzió mellett voksoltak. Az ügyletre a szokásos lezárási feltételek vonatkoznak, ideértve a szabályozó hatóságoktól szükséges jóváhagyások beszerzését is. >>bővebben